Mindenki csak egy poharat dob ki

 


– Vajon gonoszok vagyunk?
– Dehogy! 


Mindannyian egészen biztosan azt gondoljuk, hogy: Ugyan már ez csak egy pálcika, ez csak egy pohár, ez csak egy palack, vagy csak egyetlen apró csikk...(stb.) 
És mit is mondhatnék mást, minthogy tökéletesen igazunk van akkor, amikor ezt gondoljuk (nyilván ezért gondoljuk ennyire nyugodt lelkiismerettel és gyakran).

Két alapvető gond van csupán ezzel a logikával: 
1.) Az első, hogy ma közel 8 milliárdan gondoljuk ezt. 
2.) A második, hogy naponta többször is így gondoljuk mind a közel 8 milliárdan.

Egy-egy rendezvényen, nagyobb koncerten, tüntetésen mindenki legalább két poharat elhasznál. Tulajdonképpen vicces ez a szóhasználat, mert valóban elhasználja abban az értelemben, hogy az eszköz további használatra alkalmatlanná válik néhány korty után. Természetesen a csak egy” poharunk szemetesbe kerül egy időben több tíz- és százezer másik társával együtt. Majd a szemetesből egy nagyobb gyűjtőedénybe, onnan egy úgynevezett hulladékfeldolgozóba.

A hulladékfeldolgozás és hulladék gazdálkodás ma az egész világon mindenhol gazdasági alapon működik, azaz azt használják fel újra és csak azt válogatják, amit a lehető legkisebb befektetés mellett a lehető legnagyobb mennyiségben, azaz a legnagyobb hatékonysággal ki lehet válogatni és természetesen ehhez hozzátartozik, hogy a legnagyobb haszonnal továbbértékesíteni lehet. Magyarul, amit megéri.

A papírpohár nem ilyen, mert belsejében fólia van és ezáltal rendkívül költséges és körülményes a feldolgozása, nem mellesleg a belőle kinyerhető alapanyagok sem tartoznak a top értékes anyagok közé. Azaz még abban az esetben, ha szelektálnánk és feldolgozásra irdatlan energiabefektetés árán elő is készítenénk, nagyjából akkor sem kellene a kutyának sem. 

Szóval az amúgy nagyon szépen mutató, fellogózott kidíszített, azonban csak egyszer használt poharunk, tízezernyi társával nagy gyűjtőedényben várja további sorsát. A gyűjtőedényt elszállítják (szintén tetemes költséggel és környezetterhelés mellett) és poharunk vagy lerakóban várja ki azt a 15 ezer évet, amíg lebomlik, vagy égetőbe kerül. 

Ha égetőbe kerül, az végülis nagyszerű – gondolhatnánk okkal, mert jóhiszeműen abban reménykedünk, hogy ebből mennyi szuper elektromos áram, vagy távfűtésre alkalmas energia nyerhető. Nos, ha a károsanyag kibocsátást ki is vesszük az egyenletünkből, amitől tulajdonképpen csak épp megfulladunk, akkor is az ilyen mértékű égetésnek köszönhetően üdvözölhettük idén minden idők legforróbb októberét. 

Honnan is indultunk? Ja igen, egy ital volt.

Neked és nekem tízmillió szorozva eggyel darab ital van a kezedben.
 

De valójában mit is teszünk?
Belegondoltatok már? 

Egyetlen eldobható (azaz egyetlen használat után elhasználódott) tárgy anyagszükséglete szinte azonos egyetlen egy darab tartós tárgy anyagszükségletével. 
Az eleve eldobásra ítélt, kifejezetten egy alkalmi célra gyártott termékek olcsósága a természetükből fakadó silány anyaghasználatból és a rendkívüli mértékű tömeggyártásuk adta gazdasági megtérülés előnyéből fakad. 
Ezek a tárgyak/ termékek viszont a piaci előnyükhöz mérten cseppet sem annyira olcsók, mint amennyire lehetnének. Ez talán a létezésük következményeinek szempontjából nem is olyan nagy baj. Előállításuk azonban bombaüzlet. Az egyszeri használatra készült használati tárgyak üzletfilozófiájának legplasztikusabb bemutatására talán a Bertold Brecht által zseniálisan megfogalmazott hasonlat alkalmas:
 
„Mi egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?”
 


Ugyanez igaz minden egyszeri használati céllal piacra kerülő biológiailag lebomló, különösen PLA alapanyagú termékre. 
Gondoljunk csak bele: ilyen létszám mellett (mégegyszer leírom, hogy nyolcmilliárdos populációról van szó) maga az a gondolat hibás, hogy egy egyszeri használat után elhasználódott termékhez ugyanakkora anyaghasználat párosul, mint amekkora egy tartós termék előállításához szükséges. Aztán gondoljunk csak abba is bele, hogy azzal ámítanak minket (kizárólag a tömegtermelés vezérelte piaci elvek érdekében), hogy a lebomló termékek nem járnak környezetterheléssel. 

Erre is két rövid problémafelvetéssel reagálnék: 
1.) Nem bomlanak le (a szó hagyományos értelemben vett értelmében, természetes módon nem) 
2.) Az ekkora, szinte emberi léptékkel felfoghatatlan mértékű felhasználás okozta bomlás beláthatatlan globális következményeivel senki nem számol, nem beszélve arról, hogy az ezen cél kielégítéséhez szükséges mennyiségű kukoricatermelés, hol és milyen áron lehetséges. Mert a bolygón ehhez elegendő földterület nincs és, ha az élelmezés kárára termelünk kukoricát, attól a ma jóléti társadalomban élők többsége is éhesebb lesz.
 


Mi a megoldás? 
Mi  – egy maroknyi magyar csapat – valós és működő megoldást dolgoztunk ki erre a világ szinten mindannyiunkat naponta egyszer legalább érintő problémára. Kidolgoztunk és működtetünk egy olyan betétdíjas visszaváltható és használatba integrálható rendszert, amely teljesen feleslegessé teszi az egyszeri használat során elhasználódó, ökológiai katasztrófát okozó papír és PLA poharakat. 
500 Ft betétdíjért egy kiváló minőségű, kifejezetten városi használatra tervezett, művészeti hozzáadott értékkel rendelkező csészét kapsz minden partnerünknél. 
Ez nem kerül semmibe, hisz a következő helyen (miután már nem használod) ugyanennyiért visszaválthatod.

Kényelmes és egyszerű.
Egyetlen egy Cupler csésze legalább 500 mosást és nagy igénybevételű használatot tud önmagában. Ez azt jelenti, hogy nem csupán 500 egyszer használatos poharat tesz feleslegessé megakadályozva az általuk okozott brutális környezetkárosítást, hanem ezen felül legalább 500 egyszer használatos pohár anyagszükségletének értelmetlen felhasználását, előállítását is. 
Alapanyagának köszönhetően az elhasználódás után a lehető legkisebb környezetterhelés mellett újrahasznosítható, így ez zárt rendszeren belüli állandó és hulladékmentes körforgást jelent. 
Tesszük ezt úgy, hogy az élelmiszer biztonsági előírásoknak maximálisan eleget téve egy biztonságos, BpA mentes, magas hőmérsékleten is kioldódás mentes jó minőségű anyaggal dolgozunk. 

Tehát kimondható, hogy a Cupler ingyen van. Sőt!

Egy Cupler 500 Ft és legalább 500 használatra jó, azaz 1 Ft minden elviteles italnál, de csak akkor, ha nem váltod vissza. Ha 499 használat után visszaváltod, akkor 500 Ft-ot kapsz érte. 
A legolcsóbb papírpohár a piacon 8 Ft körül hozzáférhető. Tehát, ha 8 Ft-al számolunk, akkor 500 italért 500 x 8 Ft-ot fizet valaki (vendég, vagy a kávézó) azaz 4.000 Ft -ot, ami a tartós használatra tervezett jó minőségű Cupler csésze árának nyolcszorosa. Természetesen a hulladéktárolásért és szállításért is fizetünk, méghozzá tetemes összeget, amely összeget ehhez az előbbi gyors szemléltető matekhoz hozzá sem adtam. 
 
Ezek után azt hiszem joggal teszem fel azt a kérdést, hogy:
Miért nem használjuk ezt így mindenhol? 
Szerintem épp itt az idő, hogy kezdjük el. Mit szólsz?