Elviteles poharak

Alkalmatlan anyagok és alkalmatlan álmegoldások.

A vezető kávéházláncoktól a kis kávézókig bezárólag tulajdonképpen minden kávézó csak úgy ontja magából az elviteles poharakat.
Az elviteles kávé ma már nem csak szimpla hóbort, vagy divat. Sokkal inkább életforma. Mindannyian szeretjük. Szeretjük ezer okból. Szeretjük, mert kényelmes, mert kéznél van, mert finom, mert laza, mert praktikus, mert fenszi... És persze mert elég jól néz ki a kezünkben egy ismert zöld, vagy fekete dizájnos papírpohár legyünk akár diákok, vagy öltönyös bizniszmenek, céltudatos üzletasszonyok, turisták, egyszerű járókelők, vagy reggel a dohánybolt előtt várakozó melósok. És legyünk bárhol: akár az utcán, kocsiban a reggeli dugóban, munkahelyen, parkban, konferencián, fesztiválon... Tömeges jelenség.
Szeretjük, mert jó. Jól esik egy pohár forró ital reggel, pláne, ha nem veszítünk túl sok időt vele.
Ez egy jó dolog. Ne rontsuk el!

Egy gond van: 400 pohárból 399 a kukában végzi. Méghozzá úgy, hogy esély sincs az újrafelhasználásra.

Kezdjük az alkalmatlan álmegoldásokkal:

– Azt mondjuk, hogy mindenki igya meg a kávéját helyben. Igen, támogatom. Ez egy nagyon szép gondolat, csak éppen menthetetlenül idealista. Nagyvárosi életvitelünkből fakadóan megvalósíthatatlan. Az arányokon persze valamelyest lehet javítani, de a tendencia az, hogy még a legoptimistább becslések szerint is ma minden második kávé elvitelre készül.

– Hozz magaddal saját bögrét. Ez szintén egy nagyon jó kezdeményezés és szerencsére egyre többen csinálják. Szintén támogatom. A tömegek megmozdítására azonban több okból is alkalmatlan. Néhányat felsorolok ezekből:


1.) Figyelni kell rá: „Jaj, nem mostam el...” „Hu, otthon maradt..” „Kocsiban hagytam...” „Ajjaj elvesztettem...”


2.) Elég drága. Ha hozni akarjuk a megjelenés, használhatóság és minőség tényezőket akkor, egy ilyen hordozható elviteles bögre ára 4–7.000 Ft körül van. Többségünk nem költ ennyit egy elviteles csészére, pláne ha a papírpoharat ingyen kapjuk. Persze néhányan igen, de ez sajnos egy elég szűk réteg, ami növekedést mutat ugyan, viszont erre a világméretű akut problémára most azonnali megoldás kell. Nem is beszélve arról, ha felmerül a „Huha, otthon maradt” szituáció, akkor bizony nagyon kevesen mondunk le a kávénkról. Így aztán „najó, most az egyszer” felkiáltással papírpohárba kérjük az italunk. Elvisszük és lelkifurival ugyan, de jól eldobjuk.


3.) Uncsi. Mindig ugyanaz a csésze, ugyanúgy néz ki. „Ahh nem szeretem már ezt a bögrét”  „Nem passzol a cipőmhöz/kabátomhoz”  Ne legyünk hipokraták, többségében ilyenek vagyunk.

– Meglévő újratölthető pohár konstrukciók. Németországban és Nagy Britanniában vannak példák. Ezek szuperek.
Némi gyermekbetegségük abban rejlik, hogy településenként, vagy kávézónként egyéni környezettudatos kezdeményezésből jönnek létre és nem kompatibilisek a többi kávézóval. Azaz xy kávézóban megvásárolt poharad, csak ugyanabban a kávézóban válthatod vissza, vagy cserélheted be. Mi pedig mindannyian mozgásban vagyunk és statisztikáink szerint napi egy kávénál jóval több az átlagfogyasztásunk. Nagyon jó kezdeményezés a német Freiburg önkormányzat által finanszírozott és néhány éve városszerte kötelezővé tett pohár. Sajnos a fedele egyszer használatos, de mindenképpen előremutató példa az újratölthető poharak rendszerszintű használatának működőképességében és sikerességében. A jelenlegi rendszerek életszerűtlensége abban rejlik, hogy nem elvárható az, hogy különböző kávézók, vagy települések különböző csészéiből legyünk felkészültek, hacsak nem szeretnénk megtartani mindet. Ezen kívül ebben az esetben egy kifejezetten egyfunkciós tárgyat birtoklunk, amelyre ugyanúgy figyelnünk kell, ahogy azt az előző pontban kifejtettem és ha véletlenül, vagy tudatosan otthonmarad nagyon nehezen integrálható továbbhasználati céllal a háztartásunkba. Otthon biztosan már nem kávéznánk belőle.

Papírpohár: az alkalmatlan anyaghasználat felsőfoka.

A papírnak nagyon sok jó tulajdonsága van. Könnyen előállítható, olcsó, könnyű, viszonylag rossz hővezető, de önmagában folyadék tárolására alkalmatlan. Átázik.
„Nem baj, mert teszünk bele egy vékony fóliaréteget és úgy jó lesz”
Igaz, jó lesz. Egyszer. Egyszer, mert ettől gyakorlatilag újrafelhasználhatatlanná válik és a kommunális hulladékban végzi. A vékony fóliaréteggel együtt, ami egy pillanat alatt a víz körforgásába kerül. Ismerjük, nem ragozom.

A nagy PLA ámítás

Létezik egy Politejsav (PLA) nevű anyag, melyet gabonakeményítőből állítanak elő. Biológiai úton lebomló műanyag. Heuréka! Joggal gondolhatnánk, hogy megvan a megoldás. Sajnos azonban az van, hogy ez az elviteles poharak és eszközök tekintetében egy átgondolatlan rendszerben használt anyag. A PLA lebomlik, csak éppen azt nem tudjuk pontosan mire. A legfőbb probléma azonban nem is ez vele, hanem az, hogy tömegesen használjuk fesztiválokon, rendezvényeken, food truck-okban és... Azonban ezt a lebomló műanyagot teljesen külön edényekben kellene gyűjteni ahhoz, hogy a biológiai bomlás végbemenjen. Ezt senki nem csinálja. Zsákba kerül a kommunális hulladékba szállítják és tárolják, vagy elégetik.
A legeslegnagyobb probléma azonban a PLA nevű anyaggal az az önnyugtató hipokrata szemlélet, amelyet magával hozott. Fellélegeztünk, hogy lebomlik és mi közben észre sem vettük, hogy ugyanolyan felesleges, szemétnek gyártott eszközöket tömeggyártunk belőle, mint ami az eredeti problémát okozta. Nem beszélve arról, hogy fenntarthatatlanságát alátámasztja, hogy képtelenség akkora mennyiségben az előállításához szükséges alapanyagot termelni, amely világszinten megoldhatná a problémát. Érdemes abba is belegondolni, ha ideális körülmények között végbe is menne a bomlási folyamat, az mekkora és milyen jellegű környezetterheléssel járna.
A szemlélet, amelynek szellemében ez az anyag létrejött egyértelműen zsákutca.

Egyértelmű, hogy máshogy kell csinálni.
Mert mi nem akarjuk tönkrevágni a környezetünket, mi csak simán kávézni akarunk. Mert szeretjük és mert lehet ezt jól is. Ezért a korábbi hibákból tanulva egyszerűen egy fenntartható rendszert terveztünk, amiben arra használjuk a pont annyi anyagot, amire való és pont annyit amennyi kell. Tesszük ezt úgy, hogy a mára életformánkká vált útközbeni kávézás élménye mindenkinek megmaradjon.